Nem is tudom igazán, hogy van ez.
Az érzések? révén létrejött a világ.....
Már gyerekként is tudtam ezt. 'Használtam". De nem vagyok benne biztos, hogy az volt mindig is, hogy gondolattal teremtettem. Akkor még csak volt, nem volt neve. Csak az tudtam, hogy sokszor "beválik".
A sokkal érdekesebb dolog a megérzés. Mindig is voltak megérzéseim. A nők tulajdonságai közt egyébként is ismert a "női megérzés" fogalma. :) Nem hiszem, hogy ez csak női tulajdonság lenne. Szerintem mindenkiben benne van. Mindenki képes rá.
Nem emlékszem, mikor jött az első.... nem emlékszem mivel kapcsolatban. Azt hiszem ehhez viszont kell már egy bizonyos kor, hogy felfigyelj rá. És ez így van jól.
Arra a megérzésre gondolok, amikor bár konkrétan nem tudsz róla és kell egyfajta átmenet, hogy valahogy lefordítsa az agyad szavakká és gondolatokká a tartalmát, csak úgy benned van, egy érzéstudat. Nem is tudat. Inkább érzés. Nem konkrét érzés mint a félelem, fájdalom stb... mégis tudod. Fontos dolgokkal kapcsolatban. Események, emberek.
A legfontosabb emberek gondolatait, érzéseit ismered. Mint egy nyitott könyv. :) Olyan mintha boszorkányság lenne. :) Az adott emberrel valahogy kapcsolatban vagy mentális síkon. Nem is kell fizikai kapcsolatban lenni. Lehet az illető távol.
Nem tudom hogy működik a kapcsolódás. Azt sem tudom, hogy a másiknak is azonos "érezelemtérben" kell-e lennie feltétlen. Bár mintha lennének különbségek. Lehet csak önmagunkban más a helyzet.
A fájdalmakat, rossz dolgokat mintha könnyebb lenne megérezni.
Érdekes dolgok. :)
............................
Poci gondol rám. Pár napja csak szeretettel gondol rám. Nem tudom mi történt. Nem tudom miért változott meg effelé. Csak érzem. Nagyon sok szeretetet közvetít. Beszél hozzám. Átölel, mintha vigyázna rám. Jó dolgok történnek. Kapcsolatban van az érzésfordulása a történtekkel. Azt hiszem, vigyáz rám.
Csak ennyit érzek. Nem értem és nem látom a lényegét. Még. Lehet nem is fogom látni. De most nagyon jó. :)
Utolsó kommentek